Amikor Story Pontozni kezd egy csapat, a legegyszerűbben megérthető dolog a pontokról: minél nagyobb a pont, annál több idő a feladat.
Nem, ez persze nem teljesen így van.
De ebből a gondolatból jön egy másik viszketés: a velocity-vel ugye azt nézzük, mennyi feladat fér be két hétbe. Tehát ha jó pontossággal szeretnénk megbecsülni, mi fér be a két hétbe, meg kéne becsülni az összes dolgot amit csinálunk. Bugokat is javítunk rendszeresen, azt is becsüljük be. Rendszeresen tanácsokat osztogatunk a szomszéd csapatnak, vegyük fel azt is egy Storyba, és adjunk rá pontot. A 10-es pörkölésű Nespresso kávéból is lenyomunk minden nap jó sokat, pontozzuk be azt is (de azért ne tízesre). No ezt nem csináljuk.
De nem csak azért, mert amúgy ezen feladatok többsége egyáltalán nem is tartozik a csapat küldetéséhez.
Ezeket a dolgokat azért nem becsüljük be, mert amikor nem becsültük be, valójában már bebecsültük. Mégpedig az inverz térben!
Ha nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy egy két hetes dobozt töltünk fel Story Pontokkal, akkor vegyük észre, hogy ha egy 100 egység kapacitású dobozt bepontozunk 50 egységnyi sprint feladattal, azt többek között azért nem tudjuk több egységre becsülni, azért "nem fér be" mert a doboz másik fele (az inverz tér) már tele van 50 egységnyi bugjavítással, tanácsadással és kávéfőzéssel - minden mással.
Azaz, amikor egy sprintre 50 Story Pontot vállalunk (mint becslés), abban már benne van az is, hogy minden egyéb tennivaló miatt nem tudunk többet. Azaz a minden egyéb feladat is benne van a becslésben. És a minden egyéb is, nagyobb mintavétel után pont annyira kisimul, mint a Story Pont becslés.
Szóval előjött megint az az igazság, miszerint csak annyi effortot tegyünk a becslésbe, amennyi értéket vissza is kapunk. A maradék időben meg lehet kávét főzni.
Poszt: Gyulai István