Főnév, blokkolóóra: gyárakban, intézményekben a munkanapi jelenlétet igazoló óra. Etimológia: blokkoló + óra.
Hát ha van blocker issue, akkor ez az.
Jó Scrum Masterként foglalkozzunk is vele két percet!
1888.: megjelent az a csoda, amivel a munkások életét, mint a parízert, felszeletelték: Willard Le Grand Bundy, a New York-i ékszerész feltalálta a blokkolóórát.
1911.: Frederick Taylor publikálja a tudományos management alapelveit: a managerek és a munkások külön élőlények. A kékgallérosok és a fehérgallérosok. Óceániaiak és eurázsiaiak, akik sohasem álltak hadban egymással.
Azt tudtátok, hogy a mostani főnökötök különszobáját ebben az időszakban találták ki?
Még mindig jól működik.
Ezzel a kis történelmi kitekintéssel fordulnék rá a témára, a munkaidő logolásra. Sok helyen létezik ez az intézmény, sok esetben agile szervezetben is. Láttam már papírozós formában is, és láttam már Jira-ban is.
A papírozóst a második héten kiváltották saját szoftveres megoldással.
A saját szoftveres megoldásra még ugyanazon a héten a fejlesztők írtak egy botot, ami automatikusan belogolta minden nap a nyolc órát.
Ez valóban zen.
Az élet semmi. A semmiből jön és a semmibe megy. Vonnegut gyönyörűen fogta meg, miről is szól az élet: "Azért vagyunk itt, hogy valahogy átsegítsük egymást ezen az izén, akármi legyen is."
Keressünk ehelyett egy mérnököknek való élet-megfejtést: azért vagyunk itt, hogy a születés és a halál közt törjük valamin az agyunkat. Szerencsére nem csak mérnökök vannak, hanem managerek is, akik a munkaidő logolás nevű játékkal adtak pár agytörésnyi órát a mérnököknek, míg átverekedték magukat ezen az egészen, és a végén amit nyertünk: ez a csodálatos semmi.
De minek is logoltatják a munkaidőt?
Van, amikor olyan munkakörről van szó, ahol óra alapon adják a bért. Van úgy, hogy típusfeladatonként más órabérrel. Ezért ezt valami alapján el kell számolni.
De van olyan is, amikor havi fizetésért dolgozik valaki, mégis logolnia kell a munkaidejét. Ezt azért kérik, mert a típusfeladatokra rögzített órákból később hasznos statisztikát lehet készíteni a helyes munkaerőeloszlásról. Vagy arról, hogy mennyi mérnökórába került egy termék elkészítése.
Papíron.
A valóságban mindenki 8 órát fog rögzíteni. Ha esetleg hangsúlyozzuk, hogy ez nem cél, akkor is. Ha kevesebbet dolgozik valaki, akkor is a 8 órához ferdíti. Ha többet, akkor is. És ebbe nem csak kódolva van a pontatlanság, hanem cserébe bizalmatlan kollégákat is nyerünk vele. És egy frissen transzformálódott szervezetben ez olyan, mint a velocity összehasonlítás: ez az első dolog, amit a kóbor manager csinálni fog. Ha pedig az emberei logolnak, meg fogja nézni, hogy logolta-e a 8 órát.
Érdekelni fogja az ügyfelet, hogy Zoltán 8 órát dolgozott ma, vagy csak 6 és felet? Ha 8 órát dolgozott, akkor biztos, hogy 8 órányi ügyfélértékteremtésen dolgozott? Na jó, de akkor hogyan ellenőrizzük Zoltánt, hogy ma értéket teremtett?
Hát nézzük meg, mit csinált.
Az értékesen eltöltött munkaidő mérésére nem az óra való. Hanem az, amit a nap végére elkészített.
De megkérhetjük Zoltánt, hogy rögzítse a feladatokra elköltött idejét. Fontos a képességek szélesítése. Meg fogjuk tanítani csalni. És még tudatos se lesz, egyből készségként indul.
A blog szerzője szintén kiemelten fontosnak találja a munkavállalók által eldolgozott idő értékvizsgálatát. Ezért egy valós iparági mérésből hozott adatot osztanék meg: mennyibe kerül egy közepes méretű szervezet munkaidő logolása?
82 ezer üveg kézműves IPÁ-ba.
Tényleg.
Még van pár jó évem, ezzel együtt sok esélyem, hogy lássak egy előre kidolgozott céllal rendelkező, munkavállalók által elfogadott, nulla romboló hatású, zavartalanul elvégezhető, pontos, ár-érték arányban pluszos munkaidő logolási rendszert. Aki pedig tudja, hogy a szemtelen blogposztok írása típusú feladatot melyik jegyre kell rögzíteni, kérem írja meg kommentben, köszönöm.
Poszt: Gyulai István